Amikor még elkezdtük, úgy két-háromszázan, mindenki ismert mindenkit és nem voltunk ellenfelek. Szinte mindannyian kezdők voltunk, akiket nem a játékszenvedély, hanem a póker szeretete és megismerésének vágya vonzott ide. Nem volt ellenfél senki senkinek, jókat dumáltunk, cikiztük egymást és örültünk, hogy jó arcokat ismertünk meg az ország minden részéről. Oké, persze, voltunk ellenfelek, de csak a parti erejéig, utána ment tovább a viccelődés - nem tegnap történt, veterán legendánk mégis élénken emlékszik a kezdetekre és ugyan hat év alatt sokat változott a Machopoker, Attila, alias trefftizes a mai napig rendszeresen tűnik fel a pókerasztalnál. Legrégebbi aktív játékosunk mostanában elsősorban a versenyeken próbál minél több zsetont összeszedni ott, ahol a hosszú évek alatt rengeteg különleges élményben volt része. Mint a többség, először ő is a TV-ben ismerkedett meg a mára szinte egyeduralkodóvá váló texas holdemmel, hogy aztán jókor jó helyen feltűnve belépjen 2009 januárjában a Machopoker akkor még kisebb, de baráti hangulatú közösségébe.
1/2; 5/10 tétekben játszottunk és örültünk, ha sikerült lépésről lépésre előre haladni. Amikor megjelent a 100/200 asztal, szinte csak néhány „kiváltságos” mert rajta pár tétes kísérletet tenni. Az ellenfél definíció létrejötte erre az időpontra datálódott, viszont addig már kialakultak a baráti körök és azok maradtak is a játék kedvéért és nem a nyereségért.
Attila nem is titkolja, hogy imádta ezt az időszakot, hisz különleges élmény volt az asztaloknál a zsetonokat pörgetni.
Minden nap, amikor még önfeledten játszhattunk egy személyes történet volt. Kezdve az ugratásoktól, mások profilképeinek átmontázsolásáig. Volt olyan, hogy a tízes asztalnál a végére mindenki ugyanannak a játékosnak a képével ült. - teszi hozzá.
Persze a póker nem sakk vagy foci, és gyakran láthatjuk, még az olyan nevekkel is feltörlik alkalmanként a padlót, mint amilyen Phil Ivey vagy éppen Daniel Negreanu. Épp ezért neki is megmaradtak a legnagyobb győzelmek, no meg a legnagyobb bukások, sőt utóbbiakra, a nagy buktákra talán még jobban is emlékszik.
Volt rengeteg... Talán az, amikor egyszínű hatos, hetessel a kezemben flopon már straight flush-om volt és a riveren buktam, mert az ellenfélnek feljött egy magasabb végű straight. Fortuna azonban kiszámíthatatlan, és ahogy néha nem képes semmi sem összejönni, úgy máskor elképesztő osztásokba is kerülhet az ember.
Treff tízessel a kezemben royal flusht osztott le. Azt hiszem, hogy ez volt egyben az első royal a Machón.
Az évek alatt trefftizes persze rengeteg emberrel összeismerkedett az oldalon, és a mai napig emlékszik az őskövületekre, így Manchesterre, Cowboyupra, Szergejre (Boby Valentinóra), komisára, fabizenre és Lujza81-re is. Sőt, attól tartva, hogy valakit kifelejtett a felsorolásból, egyből bocsánatot is kér a kihagyottaktól veterán játékosunk, aki a nemzetközi mezőnyből Negreanut kedveli a leginkább, mert rajta kívül nem sok profit látott még, aki mosolyogva játszik magas téten.
A régi emlékek mellett viszont igyekszik újakat is gyűjteni, ami főképp a versenyeknek köszönhető. Egy időben ugyanis eltávolodott az oldaltól, mivel sok más társával egyetemben ráunt a rengeteg vitára, hazardírozásra és persze a zsetonvásárlókra, no meg néhány újdonság sem nyerte el a tetszését. Az új versenyekről hallva azonban újra feltűnt az oldalon, és végre ismét megtalálta azokat az asztalokat, ahol élvezi a pókerezést, ráadásul időnként egy-egy régi ismerősbe is belefut, akikkel fel is elevenítik a régi emlékeket.
És hogy szerinte kiből és hogyan lehet jó pókeres? Egyszerű, abból, aki megtanulja becsülni a zsetonjait, és okosan, átgondoltan építkezik.
Higgyétek el, nem attól fog valaki jó játékos lenni, ha vesz magának sok millió zsetont és azzal szétblöfföli az agya helyét, hanem, ha van előtte cél és megpróbál a kis ezreséből felkapaszkodni.
