Indulási stratégia III. - Induló táblázat

admin - 2012 Február 09. 16:13

Miután értékük szempontjából meg tudjuk már különböztetni a prémium, játszható és a szemét lapokat, továbbá megértettük a pozíció fontosságát, ideje a kettőt összekötnünk, vagyis meghatároznunk, hogy flop előtt milyen lapokkal, milyen pozícióból mit csináljunk.

Mindenek előtt azonban jöjjön néhány alapelv, amit későbbi cikkeinkben bővebben is megvizsgálunk, de érdemes már most rögzíteni.


  • Ha előttünk mindenki dobott, shorthanded cashgame-ben SOHA nem limpelünk, tehát ha mi szállhatunk be először a partiba, CSAK dobunk vagy emelünk! (Ezzel egy későbbi cikkünkben külön foglalkozunk.)

  • Minél hátrébb ülünk, tehát minél közelebb vagyunk az osztó pozícióhoz, annál több lappal játszhatunk, annál gyengébb lapokkal is harcba indulhatunk. Ennek több oka is van, a legfontosabbak:


    • mert előttünk már gyengeséget mutattak, hiszen limpeltek vagy dobtak az előttünk beszélők, tehát egyre kisebb az esély, hogy ne a legjobb indulólappal kezdjünk neki a partinak, ezért a mi induló elvárásaink is csökkenhetnek,

    • továbbá ha esetleg nem is a miénk a legerősebb induló lap, a pozíciónkból adódó előnyünk ezt az esetek nagy részében ellensúlyozni fogja, tehát a flop utáni licitkörökben sokszor fogjuk tudni eldobatni az amúgy erősebb lapokat.


  • Ha van előttünk emelés, sok olyan lapot is el kell dobnunk, amit ha mi nyithatnánk vele, megjátszanánk. Ennek lényegét David Sklansky foglalta össze Rés elméletében (Gap Concept), lényege, hogy jóval erősebb lapok szükségesek egy emelés megadásához, mint egy ugyanabból a pozícióból történő emeléshez. Ezzel az elmélettel még sokszor fogunk foglalkozni, egyelőre legyen elég annyi, hogy tulajdonképpen ez az oka annak, hogy az agresszív játék eredményesebb a passzív játéknál.


Az indulási stratégia lényegét ebben a két táblázatban foglaltuk össze:
www.machopoker.hu/indulo_tablazat/

Első táblázat: ha nem volt előttünk emelés

Az első táblázatot abban a helyzetben alkalmazzuk, amikor a flop előtti licitkörben úgy kerülünk sorra, hogy előttünk nem volt emelés, tehát csak dobás vagy limpelés (a vak megadása) volt. Ha tehát kapunk egy A9s-ot (egyszínű ász-kilences), azt UTG-ből (a vakok után eggyel) és MP-ből (középső pozíció) eldobjuk (hiszen a pozíciónk rossz lesz a további licitkörökben, és nem éri meg viszonylag gyenge lapokkal elölről nagy potot építeni), míg CO (Cut Off, az osztó előtt eggyel) és osztó pozíciókból emelünk vele.

Látható, hogy a legszélesebb laptartománnyal osztó pozícióban játszunk, ennek oka a korábban leírtak fényében nagyon egyszerű: miénk a legjobb pozíció, előttünk nem mutatott senki erőt, a vakoknak pedig - pozíciós hátrányuk, valamint az emelésünk miatt - nagyon erős lapra van szükségük a megadásra, az esetek túlnyomó többségében tehát kénytelenek lesznek eldobni lapjukat, mi meg besöpörhetjük munkánk méltó jutalmát: a vakokat.

Második táblázat: ha volt előttünk emelés

Ha már volt előttünk emelés, teendőinket a második táblázat foglalja össze. Látható, hogy itt - köszönhetően a fent már érintett Sklansky-féle Rés elméletnek - sokkal finnyásabbnak kell lennünk, hiszen valaki már erőt mutatott, tehát kénytelenek vagyunk mi is magasabbra tenni a lécet. Természetesen itt is igaz, hogy minél jobb a pozíciónk, annál több lappal adhatunk meg. Ha tehát nem vak pozícióban AJo-t (különböző színű AJ) kapunk, és van előttünk emelés, a táblázat alapján MP-ből (középső pozícióból el kell dobnunk, CO és osztó, valamint SB és BB (kisvak és nagyvak) pozícióból pedig megadunk vele. Mindezt annak ellenére tesszük, hogy ha nem lenne előttünk emelés, minden pozícióból emelnénk vele. JJ+-szal, azaz JJ és magasabb párokkal, továbbá AK-val minden pozícióból vissza KELL emelnünk, alacsonyabb párokkal viszont csak megadunk.

Ezek a táblázatok egy kifejezetten feszes induló stratégia alapját jelentik. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet ennél lazább indulással eredményesen játszani, de az biztos, hogy – főleg kezdőként – érdemes betartani, ezáltal nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy a teljes stackünket határeset lapokkal, rossz helyzetekben kell kockáztatnunk. A táblázatok szintén nem veszik figyelembe az ellenfelek közti különbségeket. Egy olyan asztalon, ahol mindenki laza, érdemes jóval feszesebben válogatni indulólapot, míg egy olyan asztalon, ahol mindenki csak prémium lappal szeretne játékba bocsátkozni, érdemes fellazulnunk, többször, tehát szélesebb laptartománnyal emelnünk, hiszen nagyobb eséllyel fogják eldobni a miénknél ugyan jobb, ám nem prémium lapjaikat. Más-más induló lapokkal kell belevágnunk a harcba, ha ellenfelünk feszes-passzív, és más lapokkal, ha mániákus, aki 10-ből 7 alkalommal emel a flop előtt. Máshogy szelektálunk, ha a bal oldalunkon egy laza passzív játékos ül, aki flop előtt minden emelést megad, és máshogy, ha ugyanez az ellenfél a jobbunkon van, tehát pozíciónk van rajta.

Tehát a táblázatok csak alapnak jók, ezek jelentik a kályhát, ahonnan mindig elindulhatunk, de flop előtti (és persze flop utáni) játékunkat mindig az adott asztalhoz, ellenfelekhez és szituációkhoz kell finomhangolnunk. Hogy mindezt hogyan, és főleg mi alapján tegyük, a preflop játék további fejezeteiből derül ki. Pontos útmutatót lehetetlen készíteni, mert a póker nem gépies játék, minden szituáció egyedi mérlegelést igényel. De ha valaki megérti az alapvetéseket, tisztában lesz azokkal a koncepciókkal, amelyek alapján a profik is meghozzák döntéseiket, nagy lépést tesz afelé, hogy nyerő játékos lehessen.

Még egyszer: az induló táblázatok itt érhetőek el:
www.machopoker.hu/indulo_tablazat/
(ezen egyébként valószínűleg az idő haladtával, majd változtatunk - alkalmazkodva az aktuális trendekhez)